Az itt látható oldalakon a magyar piacon befektető pénzpiaci, kötvény és hazai és kelet-európai részvény befektetési alapok úgynevezett teljesítmény alapú rangsorát találja.

 

A befektetési alap teljesítménye az az érték, amellyel az alap hozama fölülmúlja a referenciahozamot. A referenciahozam annak a portfóliónak a hozama, amelyben ugyanolyan típusú befektetések vannak, mint az alapban, és ugyanakkora a kockázata, mint az alapnak, azonban magukat a termékeket tartalmazza. Magyar részvény befektetések esetén a referenciahozam például a BUX index, kelet-európai részvények esetében a CETOP-20.

 

Azt, hogy egy alapnak éppen mi a referenciahozama, statisztikai módszerekkel állapítjuk meg. Megbecsüljük, hogy melyik az az indexekből összeállítható portfólió, amelynek hozama a legjobban együttmozog az adott alap hozamával. Az alap hozamából kivonjuk ennek a becsült portfóliónak a hozamát, így kapjuk meg az alap többlethozamát (alfáját), és ez képezi a rangsor alapját.

 

A befektetési alapok rangsorát részvény és kötvényalapok esetben az elmúlt három éves időszak alapján, pénzpiaci alapok esetében az elmúlt egy éves időszak alapján határozzuk meg.

 

Miért jobb rangsor ez, mintha egyszerűen az alapok múltbeli hozamait hasonlítjuk össze? Azért, hogy az almát ne a körtével hasonlítsuk össze. Az egyes alapok ugyanis eltérő mértékű kockázatot vállalnak. Ha például van egy részvényalap, amely pénzének felét fekteti részvényekbe, a másik felét pedig állampapírba teszi, egy másik alap pedig a teljes pénzt részvényekbe fekteti, múltbeli hozam alapján a tiszta részvényalapnak mindig magasabb a hozama, ha a részvényindexek felmennek, és alacsonyabb, ha esnek. Ha tehát csak a múltbeli hozamokat vesszük figyelembe, áremelkedés esetén a magas kockázatú alapokat választjuk ki, áresés esetén viszont az alacsony kockázatúakat. A mi rangsorainkban mindig ugyanazok az alapok lesznek elöl - függetlenül a piacok múltbeli mozgásától.

 

Hivatkozások:

Radnai, Márton – Szatmári, Alexandra: Magyar pénzpiaci alapok összehasonlító elemzése, Közgazdasági Szemle, vol. 53, no. 5 (2006), pp. 389-407.