Magánnyugdíjpénztár: menni vagy maradni?

Mivel december 13-án, hétfőn a Parlament elfogadta a „a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról” szóló törvényt, mintegy 3 millió nyugdíjpénztártagnak kell állást foglalnia a fenti kérdésben 2011. január 31-ig. Ebben a döntésben kívánunk olvasóinknak segítséget nyújtani.

Az új szabályok
Az elfogadott törvény szerint az a magánnyugdíjpénztár tag, aki 2011. január 31-ig személyesen nem nyilatkozik a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél, vagy úgy nyilatkozik, hogy visszalép az állami rendszerbe, nyugdíjpénztári megtakarításairól lemond, cserébe nyugdíja 100%-át az állami rendszerből remélheti (az eddig nyugdíjba ment magánnyugdíjpénztári tagok az állami nyugdíj kb. 74%-át kapták meg, míg nyugdíjpénztári megtakarításukat felvehették). Aki ezzel szemben a pénztárban maradás mellett dönt, csak az eddigi szolgálati ideje alapján lesz nyugdíjra jogosult (15 évnél kevesebb szolgálati idő esetén csak az ún. időskorúak járadékára, 15 és 20 év között részleges mértékre), amelyek mellett a továbbiakban csak pénztári megtakarítására számíthat. Szolgálati időnek számítanak a munkával töltött évek mellett többek között a katonai szolgálat, a GYÁS, GYES, GYED és táppénz időszaka, valamint az 1998. január 1-je előtt a nappali tagozatú felsőoktatásban eltöltött idő is. Bruttó bérének 10%-át 2012. január 1-jétől továbbra is a magánnyugdíjpénztára fogja megkapni (addig az állami költségvetés), és a 2010. október 1-je és 2011. december 31-e közötti idő szolgálati időként hozzáadódik a megszerzett szolgálati idejéhez, ami után állami nyugdíjat szerezhet. Az időskorúak járadéka az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 80%-a csökkentve a család egy főre jutó jövedelmével (vagyis csak szociálisan rászorulók kapják).

Kinek éri meg maradni – a jelenlegi szabályok feltételezésével?
A „Kinek éri meg maradni?” kérdését több szinten próbáljuk megválaszolni. Először a most életbe lépő szabályok mellett. Ezek alapján egy csoportot tudunk azonosítani, akinek még így is megérheti a maradás: a rövid várható élettartamúak. Ebbe a csoportba azok tartoznak, akik valamilyen okból tudják, hogy nem fogják a nyugdíjkorhatárt elérni, így esetükben a nyugdíjpénztári megtakarításuk örökölhetősége a fő szempont. Ugyan az állami rendszerben is van özvegyi nyugdíj, de az is csak a 20 év szolgálati idővel rendelkezők özvegyeit illeti meg, így elképzelhető olyan eset, hogy valaki például súlyos beteg, de hozzátartozója utána özvegyi, árvasági ellátásra nem jogosult, így racionális számára a pénztárban maradás.

Kinek éri meg maradni – a szabályok változását feltételezve?
A második szinten azt elemezzük, hogy mennyire feltételezhetjük a jelenleg törvénybe iktatott szabályok változatlanságát. Megítélésünk szerint nem igazán.

Az első érv jogi: az elfogadott törvény alkotmányos alapjogok sorát sérti meg, így valamilyen belföldi (AB) vagy külföldi (EU) jogorvoslatra jó eséllyel számíthat a nyugdíjpénztárban maradó. A legkirívóbb két probléma a választással kapcsolatos (nyilatkozat nélkül államosítás, rövid határidő, kevés helyen történő szóbeli nyilatkozattétel), valamint a nyugdíjpénztárban maradók hátrányos megkülönböztetése a visszalépőkkel szemben (mindkét csoporttól levonják a 24%-os hozzájárulást, de az egyik csoport nem kap érte semmit).

A második érv stratégiai: a kormány által bejelentett retorzió a tagok többsége (a 8 éven túl nyugdíjba vonulók) számára úgynevezett nem hiteles fenyegetés. A nem hiteles fenyegetés a játékelméletben azt a szituációt jelenti, amikor egy többperiódusos játékban az egyik játékos olyat ígér, amit később számára nem racionális betartani. Azért ígéri ezt, mert arra számít, hogy a másik játékos ettől elrettenve úgy cselekszik, hogy a fenyegetést nem kell beváltania. A játékelmélet szerint ilyenkor ha több egyensúly (megoldás) van, akkor nem ez fog kialakulni (bővebben erről itt olvashat).
Miért nem hiteles a fenyegetés? Egyrészt azért, mivel ez a kormány nem lesz hatalmon, amikor a tagok többsége nyugdíjas lesz. Másrészt azért, mert bármilyen kormány számára racionális egy olyan lépés, hogy rövid távú bevételekért cserébe hosszú távú kötelezettséget vállaljon – azaz a megtakarítások átvételével megengedje a visszalépést az állami rendszerbe. Állításunk alátámasztására a legjobb érv, hogy mind a Bajnai, mind pedig az Orbán kormány lehetőséget adott erre, bár azt megelőzően ez törvényileg tiltva volt (a Bajnai kormány ez irányú intézkedésének negatív hatásaira annak idején a portfolio.hu-n megjelent cikkünkben fel is hívtuk a figyelmet, egyben megjósolva a teljes második pillér megszűnését).

Ugyanakkor az állami nyugdíjígéret sem hiteles, ugyanis a demográfiai mutatók alakulása miatt a jelenlegi járulékszintek mellett a kifizetések szintje nem fenntartható. Kérdés, hogy az egyensúlyt milyen mértékben fogja a járulékok emelkedése, illetve a nyugdíjak összegének csökkenése megteremteni. Ha azt feltételezzük, hogy a jelenlegi járulékszint versenyképességi okokból nem emelkedhet, akkor a 40 év szolgálati idő után járó nyugdíjak 20-30 év múlva a jelenlegi 66%-ról a bruttó átlagkereset 30-40 százalékára kell, hogy csökkenjenek (részletesen erről a kérdésről lásd az alábbi elemzést).

A döntés megkönnyítése érdekében készítettünk egy kalkulátort, ami már a fenti tényező figyelembevételével számszerűsíti a maradás és a visszalépés esetén elérhető nyugdíjakat. A TB nyugdíj esetében 8 évig változatlan feltételrendszerrel számol. Ezután azt feltételezi, hogy a helyettesítési ráta (a nyugdíj és a bruttó átlagkereset aránya) csökkenni kezd annak érdekében, hogy a járulék elegendő maradjon a nyugdíjak kifizetésére (változatlan járulékszint feltételezésével). A nyugdíjpénztár esetében a bér 10%-nak befizetésével, a befizetésből 0.9% költség levonásával és alapesetben nulla reálhozammal számol (ez egyébként elég pesszimista feltételezés, igény szerint megváltoztatható). A járulékplafont (kb. 620000 forint jövedelem fölött nem kell magánnyugdíjpénztári járulékot fizetni és nem képződik nyugdíjjogosultság) mindkét esetben figyelembe vettük.

Egyáltalán nem biztos azonban, hogy valaki el is éri a nyugdíjkorhatárt (jelenleg a férfiak 33, a nők 15 százaléka 65 évnél fiatalabban hal meg). Hogy ezt a tényezőt is figyelembe tudjuk venni, kiszámítottuk a nyugdíjvagyon várható értékét 65 éves korban mindkét alternatíva esetén. Ez az állami nyugdíj esetében az adott korosztály számára várhatóan a nyugdíjban töltött idővel szorozza meg a nyugdíj összegét (ez az idő nyilván kevesebb, mint a 65 éves korban várható nyugdíjban töltött idő, hiszen a 65 éves korig elhunytak nulla időt töltenek nyugdíjban, ami csökkenti az átlagot). Magánnyugdíjpénztári vagyon esetében pedig a még munkában töltött idő várható értékével szorozza meg a befizetést, és ezt adja hozzá a jelenlegi számlagyenleghez (ez is kevesebb,mint a 65 éves korig élők esetében, hiszen aki meghal, több befizetést nem teljesít saját számlájára). Azt az alternatívát érdemes tehát választanunk, amely esetében a várható nyugdíjvagyon magasabb.

Összefoglalóan tehát azt állíthatjuk, hogy aki nyolc éven belül megy nyugdíjba, annak a jelenlegi szabályok alapján érvényes döntenie (vagyis a legtöbb esetben visszalépni), aki viszont ezután, annak már a szabályok megváltozását kell feltételeznie, így neki ajánljuk kalkulátorunk használatát. Azonban még annak is érdemes megfontolnia a maradást, akinek az állami rendszerbe visszalépéssel most magasabb nyugdíjvagyon adódna, mert legjobb esetben fog szolgálati időt kapni a jövőben is a 24% befizetése miatt, legrosszabb esetben viszont legalább azt az opciót, hogy a mostani feltételekkel visszalépjen az állami rendszerbe, újra fel fogják ajánlani számára. Addig pedig megtakarítása gyűlik és örökölhető. Vagy ahogy az angol jogelv tartja: a birtoklás a jog kilenc tizede ("possession as 9/10ths of the law").

Mi a teendő, ha valaki pénztártag szeretne maradni?
Az iménti pontban leírt helyzetet a kormány is felismerte, minden bizonnyal ezért döntött úgy, hogy technikailag megnehezíti a nyugdíjpénztárban maradást. Ez egyrészt úgy valósul meg, hogy nyilatkozat nélkül mindenki automatikusan visszakerül az állami rendszerbe, másrészt úgy, hogy a nyilatkozatot személyesen kell megtenni az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél, amelyek technikai befogadóképessége nem éri el a 200 000 főt.

A nyilatkozattal érdemes nem várni az utolsó pillanatig, mivel tapasztalataink szerint egyre többen vannak az ügyfélszolgálatokon (képünk az egyik ügyfélszolgálaton készült, ahol a várakozó ügyfelek által készített alkotásokat örökítettük meg). A nyilatkozatot a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságokon lehet megtenni. Mindenki vigye magával a személyit, lakcímkártyát, TAJ kártyát. Magánnyugdíjpénztári tagsági nyilatkozatra nincs szükség, elég bemondani a pénztár nevét. A nyilatkozatról kérjünk másolatot érkeztetési pecséttel, és egy példányt adjunk le a munkáltatónál 5 munkanapon belül, erről is kérjünk igazolást.

A magánnyugdíjpénztárakhoz kapcsolódó további írásaink:
Mivel pótoljuk nyugdíjpénztári megtakarításainkat?
A magánnyugdíjpénztári szabályozás változásának hatása a magyar részvénypiacra
Mit mutatnak a magánnyugdíjpénztári hozamok?