Robert J. Shiller: Tőzsdemámor

A könyv eredeti címe „Irrational Exuberance”, amely szókapcsolatot Alan Greenspan, a FED előző elnöke tette ismertté egy 1996-os beszédében.

A munka egy érdekes elemzés, amely mind közgazdasági, mind pszichológiai oldalról keresi a magyarázatot arra, hogy a tőzsdei árfolyamok miért szakadnak el időről időre a racionális szintektől, miért alakulnak ki úgynevezett „buborékok”, vagy „lufik”, amelyeknek a legfőbb jellemzője az, hogy a befektetők többsége tudja, hogy túlértékeltek a részvények, de mégsem adja el őket, mert nem akar a robogó vonatról lemaradni.

A könyv a 2000-es évi „dot com” lufi kipukkadását megelőzően íródott, amikor a Dow Jones index értéke meghaladta a 10000 pontot, a NASDAQ értéke pedig az 5000-et. Az idő mindenképpen a szerzőt igazolta – a NASDAQ index értéke azóta sem érte el ezt a szintet.

A könyv legjobban sikerült része szerintem az első fejezet, amely egy látványos grafikonon mutatja be, hogy a részvények átlagos P/E (ár/egy részvényre jutó nyereség) hányadosa alapján jól megjósolható tíz éves időtávon a részvények hozama. Mégis, meglehetősen kevés befektető veszi figyelembe ezt a mutatót akkor, amikor arról dönt, hogy befektessen-e a tőzsdén – a befektetői döntésekre sokkal inkább saját illetve az ismerősök múltbeli tapasztalatai vannak hatással.

Érdekes – és a Madoff botrány után különösen aktuális – a harmadik fejezet is, amely a tőzsdei buborékok és a piramisjátékok közti párhuzamokra világít rá.

A könyvet kezdőknek nem javaslom, inkább azoknak ajánlható, akik már ismerik a tőzsdét, de szeretnék jobban megérteni annak működését.

Kedvcsinálóul olvassa el az 1. fejezetet!

Látogasson el a könyv eredeti angol nyelvű kiadásának weboldalára is!